Látványosan leszerepelt Orbán Viktor keleti nyitásának politikája az ukrán harckocsi szállítási botránnyal. Az illiberális eszmékkel álmodó és a Nyugattól való függőség ellen lázadó Orbán két nagyhatalom konfliktusa közé szorult. A kiszabadulás mindenképp fájdalmas lesz: Orbán vagy magától szembenéz a ténnyel, hogy Magyarország kőkeményen az amerikai befolyási övezet alá tartozik, vagy emlékeztetik rá. Ez utóbbi politikai pályájának végét is jelentheti.
"Nem leszünk gyarmat!" Orbán pár éve elhíresült mondata egy aktuális közhangulatra építő populista kijelentés volt. De aligha gondolhatja bárki is komolyan, hogy a függetlenségről Budapest dönt. Hazánk a 20. század második felében a Szovjet befolyási övezethez tartozott. Az 1989-es Máltai csúcstalálkozón Gorbacsov lemondott a kelet európai országok felett gyakorolt érdekérvényesítéséről, de ez nem azt jelenti, hogy a befolyási övezetek is megszűntek volna. Ugyanazok hatalmi harcok és reflexek dominálják a 21. századot mint a hidegháború alatt: gazdasági és ideológiai uralomra törekvés.
Néha a legegyszerűbb kérdések fogalmazzák meg a valóságot legjobban. Vitali Sych népszerű Ukrán újságíróból fakadt ki nemrég a kérdés: "Megkérdezett bennünket bárki is, hogy akarunk-e Putyin pufferzónája lenni Kelet és Nyugat között?" Az ukrajnai polgárháború esete szemlélteti a legjobban, mennyire áldozata lehet a nagyhatalmak civakodásának egy magát függetlennek gondoló ország.
Hogy megérthessük az Ukrán - és így közvetve a hazai - események hátterét, látni kell mi a mozgatórugója a jelenlegi válságnak a szomszédunkban. Nagyon leegyszerűsítve: a kőolaj és földgázkészletek feletti uralom és a közel-keleti és Kaszpi-tengeri térség dominanciájáért folytatott harc. Mind az Egyesült Államok, mind Oroszország deklarálta, hogy e térség fölött erős befolyást kíván érvényesíteni.
2008-ban Medvedev Orosz elnök öt pontban foglalta össze Oroszország nagyhatalmai elveit:
1. Oroszország betartja a nemzetközi jog kötelezettségeit 2. elutasítja az USA vezette egypólusú világhatalmi rendszert 3. baráti kapcsolatokra törekszik más nemzetekkel 4. megvédi az Orosz érdekeket külföldön 5. befolyási övezetekre tart igényt a világban.
Bár jelenleg úgy tűnik, hogy Putyin az aki terjeszkedik a térségben, valójában csak önvédelmi reakciót fejt ki az befolyási övezetében. Igazából a NATO és az EU igyekszik kiterjeszteni befolyását a Kaszpi térség felé, gyakorlatilag "körbekerítve" Oroszországot, és behatolva érdekzónájába. Ennek első jele a 2008-as grúziai Orosz katonai beavatkozás volt: Grúzia akkor NATO várományos volt, mely azóta lekerült a napirendről. 2009-ben kereskedelmi társulási egyezményt ajánlott az EU Azerbajdzsánnak, Belarusziának, Örményországnak, Moldovának és Ukrajnának. Az orosz külügyminiszter szerint egyszerű megvesztegetés és az EU befolyási övezetének kiterjesztési kísérlete zajlik. Amerika és az EU nagy valószínűséggel elbukta az Ukrán befolyásért vívott fű alatti háborút. A nagyhatalmi befolyási övezetek léte és védelmezésük vegytiszta valóság.
Az USA évente mintegy 700 milliárd dollárt költ a hadseregre, többet mint az összes többi ország a Földön együttvéve. Hárommillió katonát állomásoztat hadrendben, és mintegy háromezer katonai támaszpontot üzemeltet világszerte. Mindez nem a hidegháború öröksége, hanem a 21. század valósága. Kőkemény gazdasági érdekei és érdekszférái vannak, melynek védelme sokba kerül.
Orbán színjátéka a szabadságharccal alighanem végjátékához ért. Függetlenség, mint fogalom Kelet Európában egy eufemisztikus álom. Egyik vagy másik nagyhatalmi szférától való függés merülhet fel kérdésként egyáltalán, bár EU és NATO tagságunk mellett nem sok realitás mellett. Bár nagyon sokan úgy gondolják hazánkban, hogy 4 millió szegényt hozott a NATO és az EU csatlakozás, gyakorlatilag azért tudtunk a felszínen maradni, mert e két szervezethez, és közvetve az amerikai érdekszférához tartozunk. Az ország nettó nyertese az EU-s pénzügyi mérlegnek, és nevetségesen keveset, mindössze 0.8%-át költjük katonai kiadásokra évente, köszönhetően a NATO-nak, miközben az átlag 3-4%-a a GDP-nek. Mindez évente 4-500 milliárd Forintos megtakarítást jelent.
Régi mondás, hogy abba tányérba amiből eszünk, nem piszkítunk bele. Orbán folyamatosan ezt teszi. Nagy kérdés meddig nézik el neki.
